Az Elsőszülöttek, Ilúvatar Idősebb Gyermekei, akiket Eru teremtett az Ainulindalë harmadik szólamában; Középfölde legöregebb, legnemesebb beszélő népe. Cuivienen ébresztette fel őket Yavanna Álmának csillagfényében, ahol meglátogatta őket Oromë, aki szerette őket, és Melkor, aki néhányukat foglyul ejtette és megalkotta belőlük az orkokat. Az Első Kor kezdetén a tündék két csoportra oszlottak: az eldákra, akik hallgattak a valák hívó szavára, nekivágtak a Nagy Utazásnak és nemessé váltak Aman földjén; illetve az avarokra, akik nem engedelmeskedtek a hívásnak, és belőlük lettek a jelentéktelenebb erdei-tündék. A tündék népe az Első Korban felvirágzott, de Morgoth elpusztította a beleriandi tünde birodalmakat, és a rákövetkező Korokban egyre csökkent az erejük. A Másod­ és Harmadkorban néhány tünde továbbra is kóborló csapatokban élt, és keresztül-kasul vándoroltak a szeretett földeken. Sokan olyan menedékhelyeken gyűltek össze, mint Lindon, Imladris, Bakacsinerdő és Lórien, ahol eldák uralkodtak az erdei népesség felett. A Harmadkor végére beköszöntött az embernép uralmának napja, a Középföldén maradt tündék népe egyre fogyatkozott, és lassan világtól elvonult, legendás teremtményekké váltak.

A tündék a legszebbek minden teremtett lény közül, és lélekben az ainukra emlékeztettek. Nagyjából hat láb magasak voltak, és meglehetősen karcsúak, kecsesek, de erősek, és jól tűrték a környezet viszontagságait. Érzékeik - különösen a hallásuk és a látásuk - sokkal élesebbek voltak, mint az embereké. Láthatóan nem aludtak, de éberen álmodozva, vagy csodálatosan szép dolgok szemléléséveI pihentették elméjüket. Az eldák - de ez talán az összes tündére igaz - szavak nélkül, gondolatokkal tudtak beszélgetni egymással.

A tündék nagyon kedveltek minden szépséges dolgot, különösen a természet csodáit, mindenekfelett Ulmo vizeit és Elbereth csillagait, amelyek ébredésükkor ragyogtak rájuk. Tudásvágyuk és kíváncsiságuk kielégíthetetlen; egyik legnagyobb tettük az volt, hogy megtanították az enteket beszélni. Saját nyelvükön quendinek, "beszélőknek" nevezték magukat, és ez jól mutatja, milyen nagyra értékelték a kommunikációt. Természetüknél fogva jók voltak, gyűlölték a gonoszság minden formáját és alkotását, de a szépség és a jó köntösébe rejtőzött gonosz, elcsábíthatta őket. A középföldi tündék kezdetben örömmel fogadták az embereket, de a Nirnaeth Arnoediad után, az edánokat és leszármazottaikat leszámítva, a két nép elhidegült egymástól. Az edán nép gyermekei három alkalommal kötöttek házasságot az eldákkal; ez még gyakrabban megesett a kevésbé nemes tündék, illetve az edánok (különösen a dol-amrothi dúnadánok) között.

A tündék (a noldát kivéve) nem nagyon érintkeztek a törpökkel. Noegyth Nibin levadászása, ami a beleriandi tündéknek tulajdonítható, és Thingol meggyilkolása, Doriath kifosztása, amit a törpök követtek el, talán egyike a legkorábbi eseteknek, melyek során a két nép elhidegült egymástól. A tündék elhullhattak a csatamezőn vagy belepusztulhattak a gyászukba, nem fogott rajtuk sem a kor, sem a betegség. Az a tünde, aki életét vesztette, Mandos csarnokába tért meg, és utána ugyan szabadon járhatott Valinorban, de Középföldére nem térhetett vissza többé. A jelen útmutató lapjain található halálozási dátumok azt jelölik, mikor halt meg a testük Középföldén. A tündék sorsa összefügg Eäval, és a világ végezetéig nem hagyhatják el a Köröket. Akkor csatlakoznak az ainukhoz (és talán az emberek is ott lesznek), a Második Dalban, Ilúvatar trónja előtt. A tündék a Hatalom Három Gyűrűjét birtokolták, amelyeket az eldák három legnagyobbja kapott. Az elda név eredetileg minden tündére vonatkozott.