Az Istárok, vagyis mágusok a harmadkor elején érkeztek, éppen akkor, mikor az árnyék rátelepedett a Bakacsin-erdőre. Feladatuk az volt, hogy segítsék középfölde népeit a zsarnok ellen. Mindegyik öregember testben érkezett, hogy az uralkodóknál tekintélyt keltsenek. Valószínüleg Mindegyiknek volt botja, állandó lakása csak Gandalfnak nem volt, mert ő egyfolytában vándorolt, és közelebbi barátságot tartott fenn az eldákkal. Hogy valójában hány varázsló volt, az rejtély, de három biztosan volt: Barna Radagast, Szürke Gandalf, Fehér Szarumán. Az Istárok, és a fő eldák tanácsot alapítottak, melynek vezére Fehér Szarumán lett. Nézzük őket egyenként:

Barna Radagast a Bakacsin-erdőben élt, és mindenféle élőlény nyelvén beszélt. A Kőszáli Sasok kiváltképp barátai. Egyetlenegyszer jelenik meg a könyvben, mikor Szarumán üzenetét átadja Gandalfnak.

Szürke Gandalf a leghatalmasabb hármuk közül, sok hőstettet hajtott végre ittléte során. Mikor megérkezett megkapta Cirdantól a Tündék egyik Gyűrűjét. Ettől a tűz, és a tűzvarázslatok mestere lett. Belopódzott egyszer Szauron régi várába Dol Guldurba. Ott kémkedett egy ideig, majd megszerezte Erebor kulcsát. Ő noszogatta addig a Fehér Tanácsot, míg meg nem támadták a tornyot, és ki nem kergették Szauront a Bakacsin-erdőből. Ő vezette a törpök expedícióját, amely végül a Magányos hegy felszabadításához, és a gonosz sárkány, Szmóg megöléséhez vezetett. A hobbitokat kiváltképp kedvelte, ő őrködött sokáig a Megye felett. Barátja volt Aragornnak, sok veszélyen átkísérte barátját, és sok bölcsességre tanította az ifjú ki8rályt. Ő lett a Gyűrű Szövetségének vezetője, majd miután Moriában megöli a förtelmes Balrogot átalakul Fehér Gandalf-fá. A Gyűrűháború végső győzelme neki tulajdonítható. Végül a tündékkel távozott Középföldéről.

A másik legismertebb Istár Szarumán, aki Gandalf előtt érkezett Középföldére, a másodkor hajnalán, rengeteget utazott, és megkapta a Curunir nevet, amely “ügyes embert” jelent. Eleinte valóban Jó volt, és segítségére volt a szabad népeknek, ám az irigysége Gandalf iránt, (mivel ő hatalmasabb volt nála, és ezt Szarumán is érezte) megrontotta, és erre csak rátett a Gyűrű utáni sóvárgás, Ő lett a rohani bajok okozója, Szauron nagy szolgája. Vasudvard bányáiban kitenyésztette saját lojális Uruk-hai seregét, és szövetségre bírta a farkasokat, és a ködhegységi orkokat. Kéme, Gríma hű szolgának bizonyult, ám Szarumán álma szerte foszlott amikor serege vereséget szenvedett a kürtvári csatában, és az erdők vénei, az entek elpusztították Orthanc tornyának kivételével egész Vasudvardot. Később Gandalf meglátogatta, ám akkor sem tanúsított megbánást, mire Gandalf kitaszította a Rendből, és eltörte a botját. Ezután Szarumán valahogyan elhagyogatta a börtönét, és felforgatta a Megyét banditáival. A vég Zsáklak ajtajában érte a morotvai csata után, mikor is Gríma hátulról elvágta a nyakát. Gyilkosa is itt esett el. További sorsáról nem tudunk biztosat.