Valamennyi ainu közül ő kapta Ilúvatartól a legnagyobb tudást és hatalmat. Aulëhoz hasonlóan mindenhez értett. Mivel túlságosan lassúnak találta Ilúvatar terveinek valóra válását, türelmetlenségében úgy döntött, kezébe veszi a teremtést, és megkeresi az Olthatatlan Lángot a Semmiben. Magányos utazásai során társaitól eltérően kezdett gondolkozni. Ezek a gondolatok okozták a disszonáns hangokat az Ainulindalëban. Ilúvatar azért hozta létre a Látomást és Eät, hogy megmutassa Melkornak és a többi ainunak, a gondolatok és az erők forrását.
Melkor azon ainuk közé tartozott, akik beléptek Eäba. Érkezése után féltékennyé, később iriggyé vált, zavarta a többi vala jelenléte. Ő akart uralni mindent, ami létrejött, magának követelte Ardát. Talán meg is szerezte volna, ám Manwë közbelépett. Ekkor megrontott néhány maiát, rávette őket, hogy lépjenek a szolgálatába. Ebben az időszakban sötét, hatalmas, félelmetes és tiszteletet parancsoló alakot öltött magára. Tulkasnak végül sikerült megfékeznie, de már későn, mert akkorra bekövetkezett Arda megrontása.
Nem sokkal azután, hogy a valák megalkották a Két Lámpást, Melkor visszatért Ardára, és a messzi északon titokban felépítette Utumno erődítményét. Meg akarta szüntetni a Fényt, mindent Sötétségbe szeretett volna borítani. Mivel teremtő erővel rendelkezett, minden pozitív dolognak létrehozta a negatív ellentétpárját. Legfontosabb fegyvere a sötétség és a hideg volt. A valák megpróbáltak fellépni ellene, ám ő megelőzte ezeket a támadásokat, és megsemmisítette a Két Lámpást. Ezután visszatért Utumnóba, és míg a valák a Két Fa fényében éltek, megépítette Angbandot, fegyvereket kovácsolt, szörnyeket tenyésztett, és kiterjesztette birodalma határait. A tündék felébredését követően a Sötét Lovas képében jelent meg közöttük, és elfogta néhányukat. Ezekből a szerencsétlen tündékből lettek aztán az első orkok.
A valák féltették a tündéket, ezért sor került az Erők Nagy Csatájára. Melkor vereséget szenvedett, a valák láncra verve vitték vissza Valinorba, ahol három teljes koron át raboskodott. Középföldén azonban szolgái folytatták megkezdett munkáját.
A leláncolás harmadik korszakának végén rávette Manwët, hogy eressze őt szabadon. Mivel Valimarban kellett maradnia, egyre erősebb lett benne a vágy, hogy megszerezze a szilmarilokat, és a Két Fa fényét. Féltékeny volt Ilúvatar Idősebb Gyermekeire, ezért viszályt szított Finwë Házában. Fëanort ugyan nem sikerült elcsábítania, ám annyit elért, hogy a nolda kételkedni kezdett a valákban. Amikor Fëanor fellázadt, Melkor elmenekült Valinorból. Ismét magára öltötte régi alakját, Avatharba ment, ahol Ungoliant segítséget ígért neki ahhoz, hogy megkaparintsa a szilmarilokat, és minden más lényt megfosszon fényüktől. Közös erővel megmérgezték a Két Fát, ellopták a szilmarilokat, és megölték Finwët. Ezután Középföldére menekültek, ahol összevesztek a zsákmányon. Melkor megidézte a balrogokat, amelyek segítségével elszökött Ungoliant elől. Angbandba menekült.
Ekkor már Morgoth néven ismerték. Megvédte a szilmarilokat a nolda száműzöttekkel szemben, és közben arra is időt és alkalmat talált, hogy megrontsa az akkoriban felébredő embereket. A felkelő Hold és Nap fénye, valamint a noldák támadásai miatt visszavonulásra kényszerült, majdnem négyszáz éven át élt az ostromlott Angbandban. Ezen idő alatt átszervezte erőit, majd a Dagor Bragollach megindításával, elkezdte Beleriand meghódítását.
Annak ellenére, hogy nem volt túlságosan bátor, és hogy 455-ben Fingolfin és Thorondor megsebesítette; annak ellenére, hogy Beren és Lúthien 467 táján elvette tőle a szilmarilokat, sikerült annyi harcost és szörnyet összeszednie, hogy keményen felléphetett ellenségeivel szemben. Árulással, csalással és körmönfont tervekkel rákényszerítette a noldákat arra, hogy egymásnak essenek. Amikor már úgy tűnt, megnyeri a küzdelmet, a valák közbeavatkoztak, és a Nagy Csatában megsemmisítették csapatait. Ismét fogságba került, kivetették a Semmibe, gonoszságának árnyéka azonban megőrződött az emberek és a tündék szívében. A későbbi korokban a númenoriak, és más, Szauron által befolyásolt embercsoportok, istenként imádták. Amikor magára öltötte fizikai testét magas volt, félelmetes, erőt sugárzó. Az Ek. végén megégette a kezeit, nyolc szörnyű sebet gyűjtött össze - állandó fájdalom kínozta. Középföldén hatalmi jelképe a Vaskorona volt, fegyvere pedig a Grond. Fekete ruhában járt.
|